Hosszú volt az éjszaka. Az év utolsó tz-jére készültem. Másnap zombi módra sétáltam be az osztályba. Mikor leültem Rori (a legjobb bnőm) mellé ezt súgta a fülembe:-Florian óra után vár a szokásos helyen-Flo a barátom volt, Németországból költözött ide. Dogaírás után megkerestem Flot.

-Szia Baby!-köszönt és adott egy csókot-van 1 jó hírem! A GRC küldött egy levelet, amiben göritáborba invitálják a csapatot Németországba! Hát nem szupi?! Méghozzá egész nyárra!-nem igazán tudtam felfogni az elhangzottakat mert még mindig hulla fáradt voltam, de azért mindenre bólintottam. Mikor már egy kicsit magamhoz tértem kifaggattam Rorit erről az egész dologról.

-OK! Felőlem mehetünk! Csak az ősökkel zsírozzátok le!-mondtam már az esti edzésen a csapatnak. 8 éve görkorizunk így együtt. A kis társaság 6 főből áll és nem akarok kérkedni, de elég jól nyomjuk. Nos tehát, június 17-én reggel 6kor indult a repülőgép. Én, őszintén szólva rettegtem a gépen ezért szinte egész úton Flo-ba kapaszkodtam. Rori és a barátja Krisz egész úton veszekedtek. Már elég régóta nincsenek rendben köztük a dolgok. Sajnálom, mert elég szép pár voltak. Az viszont elég gáz, hogy Krisz nem tudja megállni hogy ne piszkálja a bnőmet! Főleg, hogy 1 csapatban vannak! Na mind1. Kb.olyan 11 körül ott is voltunk. Szerencséra küldtek értünk kisbuszt ami elvitt a szálláshelyre. Nagyon szép helyet választottak nekünk és a pálya is egy köpésre volt! 1 szoba 2 személyes volt. Én természetesen Rorival voltam 1ütt. Pakolás közben szegénykém sírva fakadt Krisz miatt.

-Nyugodj meg! Majd szólok Flo-nak hogy tegye helyre!-mondtam vigasztalóul. A gond csak annyi volt, hogy nekünk kellett bevásárolni és egy morzsányi kaja se volt a szállodában.

-Na akkor én asszem lemegyek a boltba! Kérsz valamit?-kérdeztem Rorit.

-Nem kössz! Menny csak!-kiabált ki a fürdőből. Elindultam, hogy felkutassam a boltot. Elég zavaros volt a környéken a közlekedés így vittem magammal egy kistérképet is. Végült találtam egy marketet nem messze tőlünk. Jó sok mindent vettem, legalább egy hétre elegendő kaját halmoztam fel a kosárba. Mikor kifizettem a cuccot akkor jutott eszembe, hogy nem tudom egedül haza cipelni ezt a rengeteg mindent. Megpróbáltam taxit fogni de fütyültek rám. Elindultam 10 szatyorral a kezemben. Még legalább 1 km volt hátra mikor eleredt az eső. Morcosan mentem tovább, de nem jutotta túl messzire, mert az egyik szatyor kiszakadt és a tartalma mind a sárba hullott. Nem bírtam tovább eleredtek a könnyeim.

-Istenem, hát ma semmi sem sikerül???!!!-mormoltam mérgemben. Elkeztem felszedni a kipotyogott dolgokat, mikor egy áldott jó lélek odajött és segített. Egy fiatal srác volt és nagyon aranyos arca volt. Olyan ismerős volt, de nem tudtam hogy honnan. Egyszerűen csak megköszöntem az udvariasságát és tovább mentem. Azaz csak mentem volna mert ekkor egy újabb szatyor szakadt szét! Hát szuper! Gondoltam…

-Segítek hazavinni oké? Nehéz lehet… Messze laksz?-kérdezte hulla édesen a fiú.

-Nem, már nincs messze, a következő utca.-és elindultunk. Elárulta, hogy Tomnak hívják és egy híres német együttes gitárosa. Elég extrém kinézete volt és ez tökre bejött. Mikor felcipeltük a 3. emeletre a csomagokat Flo lépett ki a szobájukból…

-Ki ez a fószer?-kérdezte őrületes féltékenységgel a hangjűában.   

-Ő az én megmenteőm! Nem úgy mint egyesek-és 4 szatyrot nyomtam a kezébe. Elkezdtem kipakolni és közben teljesen megfeledkeztem Tomról. Ott ült az ágyon és rám mosolygott.

-Mi az?-kérdeztem.

-Semmi, csak nézem ahogy küzködsz…

-Biztos marha élvezetes-nevettünk.

-Az a fiú a barátod?-kérdezte reménykedve.

-Hát… Igen. Habár mostanában nincs minden rendben közöttünk.-Tény és való, hogy Flo nagy nőcsábász és néha félrekacsintgat. És az is ziher, hogy ebből már marhára kezdett elegem lenni. Ebben a pillanatban Rori lépett ki a fürdőből és úgy kirohant a szobából hogy észre se vette Tomot. Már csak azt hallottuk hogy Krisszel

ordibál...

-Na én azt hiszem megyek.-állt fel Tom-találkozunk még?

-Hát, minden este 7től lent edzünk a pályán. Ha gondolod megnézheted miket művelünk…

-Oké 1000 örömmel! Nem baj ha hozom a haverokat is? Csak hogy ne punnyadjanak otthon…

-Persze! Klassz!-mondtam és adtam Tomnak 3 puszit. Rám mosolygott majd elviharzott. Este 10kor már ágyban voltam és nem bírtam kiverni a fejemből Tomot. Annyira édes, kedves, lovagias és milyen jól néz ki…-gondoltam magamban. Minden gondolatot el kellett hessegetnem, mert kopogtak. Mentem ajtót nyitni.

-Helló!-köszönt rám Flo

-Mit keresel itt ilyenkor?-kérdeztem felháborodva.

-Gondoltam meglátogatom a barátnőmet. Talán tilos?-és hosszasan megcsókolt. Magam sem tudom miért, de egyáltalán nem kívántam. Ezért eltaszítottam.

-Bejöhetek?

-Már épp aludtam, szerintem neked is pihenni kellene, mert holnap szükség lesz az erődre.

-Oké, látom, nincs valami jó kedved, de azért aludj jól, reggel találkozunk.-köszönt el, én meg jól bevágtam mögötte az ajtót. Reggel 6kor lementünk a pályára melegíteni, majd vettem egy forró fürdőt. Egész nap olvastam és zenét hallgattam. Olyan 1 óra körül kaptam egy levelet. Egy cd volt benne és mellette egy kártya. EZ EGY KIS ÍZELÍTŐ AZ EGYÜTTESTŐL. REMÉLEM ESTE TALÁLKOZUNK. ÉN MÁR ALIG VÁROM. PUSZI. TOM

Nagyon örültem, hogy hírt hallok az én hősömről. Azonnal betettem a cd-t a magnóba. Állati cool zenéjük van! Hú nagyon tetszett. Este 7kor felhúztam a görimet és kimentem a pályára. A csapat többi tagja szokás szerint késett. Én addig tettem néhány kört és ugrattam párat. Negyed 8kor megjelent Tom a kapuban! Nem vettem észre hogy ott áll és pont arra tartottam a korival,.Azt hittem, hogy hosszabb a pálya, de tévedtem…Megpróbáltam fékezni, de már nem sikerült megállni. Elsodortam Tomot. Jól beütöttem a fejem, egy pillanatig szédelegtem is, de aztán egy fekete hajú srác a kezembe nyomott egy üveg hideg vizet.

-Helló! Bill vagyok, Tom tesója. Jól vagy? Jó nagyot estél…

_Köszi, semmi bajom, de Tommal mi lett?-kédeztem aggódva.

-Jaj, semmi, csak egy kis horzsolás a karján. Elment a mosdóba. Figya, Liz, hogy hívják a barátnődet? Nagyon dögös kiscsaj…

-Mi? Hogy? Ja Rori? Ő Rori, de vigyázz vele, mert eléggé kivan. A barátja nem akarja békén hagyni. Aaz már nem a barátja csak…

-Értem értem, de asszem most van egy kis dolgom.-és elment. Amint láttam Rori felé tartott, de nem láttam többet mert Tom berángatott az egyik bokorba.

-Na helló te kis őrült! Nincs kedved sétálni? Csak te meg én. Na gyere már!

-Figyelj én komolyan nem tudom, de hát az edzés és Flo…-nem volt időm befejezni mert Tom megragadta kezemet és kirángatott a kapun. Az egész estét együtt töltöttük. Tom nagyon kedves volt és rengeteget mesélt a turnékról az utazásokról és Billről az ikertesójáról. Fagyiztunk, sétáltunk, nevetgéltünk és kb. olyan 10 körül érhettünk vissza a szállóhoz. Az ajtóban Tom szembe fordult velem..

-Nos, akkor holnap 3 körül? Van egy öteletem, hogy hova mehetnénk. Biztos, hogy tetszene neked.

-Én nem is tudom, mert tudod izé, hát jól van! Holnap 3- pusz-.puszi és elment. Jaaaaaaaaaaaj miért mondtam neki igent? Hiszen nekem ott van Florian! Úristen! De olyan helyes! Oh! És lehuppantam az ágyra. A szomszéd szobából Rori hangja szűrődött át. Átkukucskáltam és földbe gyökerezett a lábam. Bill és az én drága bnőm ott smárolt az ágyon. Hát ilyen nincs! Ha ezt Krisz megtudja! Huh. Bevágódtam az ágyba és inkább nem akartam tudni semmit. Ez a csaj hülye… A következő egy hét nagy kavarodásokkal tűzdelve gyorsan eltelt. Tommal sokat találkozgattunk, persze titokban, Flo pedig folyamatosan nyomult. Az a furcsa érzésem támadt, hogy szerelmes vagyok, de nem a barátomba, hanem az én hősömbe. Mikor egyik nap a kapuban búcsúzkodtunk Tommal valahogy nem puszi sikerült, hanem egy szenvedélyes csók. Mikor vége lett, minden szó nélkül elfutottam. Hihetetlenül boldog voltam!!! Épp fordultam be a folyosóra, mikor megláttam a szobám előtt Floriant. Eszméletlen mérgesen nézett rám. Megszorította a kezemet és berángatott a szobába.

-Nos drágám, közlöm, hogy mindent láttam! És ne hidd hogy annyiba hagyom ezt a te kis barátodat! Te az én barátnőm vagy és jó lenne, ha ezt ő is felfogná! Világos?! És még egyszer meg ne lássam a közeledben mert nagy baj lesz!-ordította magából kikelve Flo. Még soha sem láttam ilyennek. Nagyon megijedtem.

-Képzeld, hogy ezt én döntöm és a döntésem nem neked kedvez most az egyszer! Azt hiszem te sem vagy egy szent! Már Mióta tűröm a te kis allűrjeidet! Elegem van! Soha többé nem akarlak látni!

-Azt te csak hiszed, hogy békén hagylak!-átkarolta a derekamat és elkezdett csókolgatni. Nem bírtam leállítani, ledöntött az ágyra és lefogott. Reszkettem. Nem bírtam szabadulni. Össze vissza kapálóztam, mikor egyszer csak belépett Rori és mindennek vége lett. Kitéptem magam Flo karjai közül és elrohantam. Futottam futottam ahogy csak tudtam az arcomba csapódtak az esőcseppek de semmi nem érdekelt. A könnyeim patakokban ömlöttek és iszonyúan fájt a fejem. Végül leültem egy lépcsőre és ott zokogtam a zivatarban. Sötét volt, hideg volt, reszkettem. El sem hittem, hogy mi történt. Egy sötét alak megállt előttem felsegített, rám terített egy kabátot.

-Semmi baj… Csssss. Semmi baj-hallottam Tom édes hangját. Hagytam, hogy beültessen egy kocsiba él elhajtottunk. Mikor Tom lakására értünk, mondta, hogy nyugodtan zuhanyozzak le, majd ő ad ruhát. Mikor egy kicsit magamhoz tértem, leültem Tom elé az ágyra és egyenesen a szemébe néztem. Még mindig remegtem. Tom megfogta a kezem. El akartam rántani, de aztán éreztem, hogy biztonságban vagyok.

-Mi történt? Nekem elmondhatod. Nyugodtan…-elkezdtek potyogni a könnyeim erre Tom magához ölelt.

-Olyan szörnyű volt! Istenem! Mint egy vadállat! Én meg nem bírtam mit tenni! Olyan szörnyű volt!

-Mit csinált az a barom?! Megerőszakolt? Igen?! Mondd már! Kicsinálom!

-Nem nem! Csak próbált, de de ne csinálj semmi butaságot kérlek!!!!-Tom dühében felpattant és elkezdett járkálni.-most itt maradsz pár napig! Nem mehetsz vissza! Szó sem lehet róla!-ebben a pillanatban Bill lépett be a szobába oldalán Rorival.

-Jaj édesem!-jött oda hozzám a barátnőm-ez szörnyű… Figyelj, próbálj meg hamar túl lenni ezen, mert 3 nap a bajnokságig! Ott muszáj topon lenned! Szard már le azt a bunkót! Jaj Liz…Sajnálom. Én most visszamegyek Billel a szállásra oké? Hozunk neked pár ruhát. Nyugodj meg!-Billék elmentek. Tom hozott nekem egy bögre teát és mondta hogy pihenjek. Valamikor éjfél körül elaludtam. Tom reggel az ágy mellett feküdt. Ő a földön aludt.-Milyen édes…-gondoltam-az én hősöm!-mellette olyan biztonságban éreztem magam mint még soha. Ma ismét edzés és Flo is ott lesz. Mit fogok csinálni?! Ekkor Tom ébredezni kezdett…

-Jó reggelt! Jól aludtál? Jobban vagy-kérdezgetett.

-Igen köszönöm semmi bajom. Hála neked…-mondtam elpirulva. Tom felült mellém az ágyra és megcsókolt. Rögtön jobban lettemJ  A tegnap este homályba burkolózott a raszta srác mellett.

-Ez felért egy gyógyírrelJ - és folytattuk. Az egész napot együtt töltöttük és este elkísért az edzésre. Florian csak a távolból figyelt, nem mert a közelembe jönni. Azért őszintén szólva nem semmi 16 évesen ilyen dolgokat átélni. De szerencsére van aki segít. Nagyon jól mentek az ugratások és a srácok is jól csinálták. A döntő napján össze-vissza ugrált a gyomrom. Nagyon izgultam és ezt Tom is látta rajtam. A verseny este 8kor kezdődött. Felhúztuk a görkorit és kigurultunk a pályára. Egy csomó ember volt és a reflektorok vakítóan világítottak. Az erősítőkből üvöltött a zene. Elkezdődött a mérkőzés. Az ugratások úgy ahogy mentek, de a körfeladatokkal már nagyobb gondok voltak. Az utolsó körben a vegyes pályán 5 ponttal voltunk lemaradva az 1. helytől. Már csak én voltam és egy másik csaj. Mikor elindultam az első hordó felé éreztem, hogy valami nem oké a jobb első korikerekemmel. Megijedtem, de tovább kellett mennem. Ebben a pillanatban a TH egyik dala az én kedvencem kezdett el ordítani a hangszórókból. Ez adott egy kis erőt. Az első akadályt sikeresen vettem tehát már plusz 2 pont. Láttam a Tomot a lelátón, hogy izgul és drukkol. A következő akadály egy sín volt amin csúszni kellett. Egy kicsit megbotlottam, de végig mentem. Már csak egy akadály volt amin át kellett ugrani egy hosszabb asztalt. Sikerült is, de mikor leérkeztem kiesett az első kerekem és hatalmasat estem. Nem emlékszek tisztán, de nagyon bevertem a fejem és iszonyatosan fájt a karom. Elsötétült minden. Éreztem, hogy Tom a karjaiba vesz és elvisz a szobába.

-Herr Kaulitz? Ön a hozzátartozója a kisasszonynak?-kérdezte az orvos Tomot.

-Igen én. Mondja, súlyos? Mi lett vele?-aggódott Tom.

-Nos, a kisasszon csúnyán beverte a fejét és a karja is eltört. Az viszont nem biztos, hogy a memóriája nem sérült. Kisebb emlékezetkieséssel küszködhet, miután magához tér, ezért nem szabad összezavarni.

-Köszönöm Dr. Klein! Be lehet menni hozzá?

-Még nem tért magához, de nyugodtan bemehet. Viszont látásra.-a doki elment Tom pedig elindult a termem felé. Leült az ágyam mellé és megfogta a kezemet. Éreztem, hogy ráhajtja a fejét a mellkasomra és kicsordul egy könnye…

-Sajnálom, hogy nem tudtam vigyázni rád… Bocsáss meg.-ebben a pillanatban Flo rontott be a kórterembe. Tom felpattant és dühösen megindult Florian felé.

-Mi a fenét akarsz te itt? Huzz innen! Nem kavartál még eleget? Szemétláda!-mérgelődött Tom.

-Azt hiszed, hogy csak te aggódsz érte? Maradj már! Inkább neked kellene eltakarodni! Én ezerszer jobban ismerem Liz-t mint te!

-De az még nem azt jelenti, hogy erőszakoskodhatsz vele! Túl nagy a pofád!-ekkor felébredtem. Tom egyből odarohant hozzám.

-Jól vagy? Minden rendben?-Tom angyali szemei láttán már eleve sokkal jobban lettem. Az én megmentőm egy csókot lehet az ajkaimra mire Flo egy fintor kíséretében kiviharzott a teremből. 2 nap múlva kiengedtek a kórházból. Néha néha még szédelegtem de hamar rendbe jöttem. Tommal elmentünk egy hétre Münchenbe mert ott léptek fel a bandával. Én és Rori hihetetlenül jól éreztük magunkat. Egy csomót buliztunk, baromkodtunk. Mivel végül megnyertük a döntőt ünnepeltünk és együtt tomboltunk a rajongókkal a koncikon. Eszméletlen hangulat volt egész héten. Egyik reggel Rorival elmentünk shoppingolni. Nem tudtam, hogy miért olyan fontos ez, mert most vetünk egy csomó göncöt, de mind1. Este 9 körül értünk haza azaz értem, mert a bnőm Billhez ment. Mikor beléptem a szobámba sötét volt és minden tele volt gyertyákkal. Az ágyamon vörös rózsaszirmok ezrei voltak szétszórva. Gyönyörű volt minden. Az asztalon 2 pezsgős pohár volt és egy kártya. Gratulálok az én kis őrültemnek! Ekkor Tom lépett elő a konyhából, átkarolt és megcsókolt.

-Örülök, hogy vagy nekem, hogy hozzád simul a testem…

-…hogy te ajkad az ajkamon, s téged ölel két karom.-ez volt a kedvenc versem. Fogalmam sem volt, hogy honnan tudta ezt a verset, de azt tudtam, hogy imádom őt és soha nem akarom elveszíteni. Hozzásimultam és hagytam, hogy szárnyakat adjon nekem… Reggel Tom karjai között ébredtem. Úgy éreztem magam, mint aki a fellegekben járkál. Elszorult a szívem, mikor arra gondolta, hogy 2 nap múlva mennünk kell. Kibújtam a szerelmem karjai közül és kimentem az erkélyre. Még hajnal volt, a nap épp felkelőben volt. Láttam az egész várost. Gyönyörű volt. Tom átkarolta a derekamat és megcsókolta a nyakamat. Vagy negyed órát így töltöttünk, mikor megcsörrent a mobilom.

-Kislányom, te vagy az? Halló?!-anyu hangja volt a telefonban.

-Igen anyu szia! Mondd!-nem tudtam, mit akarhat ilyen korán…

-Jaj drágám… Apád szokás szerint kötött egy újabb üzletet. Költözködnünk kell…

-Ne! Már megint? Na és hova???!!!-(fél éve költöztünk…)

-Németországba, Münchenbe. Édesem ne haragudj, nem tudtam mit tenni. Ugye nem haragszol???-kiejtettem a kezemből a kagylót. Tom értetlenül nézett rám. Anyunak megmondtam, hogy ennél jobb dolog nem is történhetett volna velem… Már haza se kellett mennem. A következő napokban házat néztünk a családomnak Tommal. 2 hét múlva az egész famílila befészkelte magát az új otthonunkba. Bemutattam Tomot a szüleimnek és nagyon szipatikusnak találták Olyannyira, hogy megengedték, hogy összeköltözzünk. A tanulmányaimat Németországban folytattam. Tom a tenyerén hordozott és boldogan éltünk amíg csak a fantáziám el nem fogyottJ