2. RÉSZ

Reggel Bill karjaiban ébredtem. Leírhatatlan érzés volt. Érezni az illatát, hogy ott van és vigyáz rád. Óvatosan kibújtam a vékony karjai közül. Gondoltam összeütök egy kis reggelit. Elkezdtem sündörögni a konyhában. Pár perc múlva Bill gyengéden átkArolta a derekamat és egy hatalmas puszi kíséretében azt suttogta a fülembe:JÓ REGGELT SZERELMEM!. Úgy éreztem magam mint egy tündérmesében. Leültünk az asztalhoz és megreggeliztünk. Bill rengeteget mesélt a bandáról, hogy milyen sokat utaznak és hogy mekkora a hajtás. Mesélt arról hogy Tom, hogy falja a csajokat, azok meg sorra bedőlnek neki. Egy idő után kiabálásra és dörömbölésre lettünk figyelmesek. Kinéztünk az ablakon és láttuk, hogy rajongók tömkelege veszi körbe a házat. Nem tudtuk, hogy mi tévők legyünk. Az ajtót már majdnem betörték.

K-van egy hátsó kijárat!-mondtam.

B-Gyerünk!-azzal kirohantunk a házból. Beültünk egy étterem legbelső zugába és ott töltöttünk vagy fél napot. Eszembe jutott egy tök jó ötlet. Volt a közelben egy Happy Box bolt, ahol egy csomó baromságot lehetett kapni. Elmondtam Billnek a tervemet, majd elmentünk és vettünk egy fekete parókát. Megkértünk egy fiatal srácot, aki testalkatra hasonlított Billre, hogy vegye fel a parókát és álljon háttal a házunknak. Egy autogramm fejében bele is ment a játékba. Mikor minden készen állt, Bill bebújt egy bokor mögé én pedig beálltam az út közepére és elordítottam magam- EMBEREK!OTT VAN BILL KAULITZ!- mindenki elkezdett rohanni a gyerek után, mi meg Billel jót röhögtünk rajtuk. Eleredt az eső. Bill kibújt a bokor mögül, odajött hozzám és megcsókolt. Ott álltunk az esőben az út közepén. Nem tudom meddig tartott ez a csodás pillanat. Hirtelen egy autó kanyarodott be az utcába. Őrült sebességgel száguldott. Én nem vettem észre, Bill is csak későn. Csak annyit éreztem, hogy Bill eltaszít magától és akkor már én is láttam a kocsit. Megpróbáltam magam után húzni, de már késő volt. Éreztem, ahogy vékony keze kicsúszik az enyémből, hallottam, az ordítását, az utolsó szavát:SZERTLEK! Becsuktam a szemem, éreztem a forró könnyeimet az esőcseppek között. NEM NEM NEM! EZ NEM TÖRTÉNHET MEG! EZ CSAK EGY ROSSZ ÁLOM! MINGYÁRT VÉGE NYUGALOM KITTY! Nem mertem kinyitni a szemem, de végül mégis megtettem. Ott feküdt az őt közepén, mozdulatlanul. Nagyon beütöttem a lábam, nem bírtam felállni, ezért odamásztam hozzá.

K-BILL BILL! NEM, NEM HAGYHATSZ ITT! HALLOD?! GYERE VISSZA! NEKEM KELLETT VOLNA! NEKEM! MIÉRT, MIÉRT? NÉLKÜLED NEM TUDOK LÉTEZNI! NEM AKAROK ÉLNI!

Megfogtam jéghideg kezét és a szívemhez szorítottam. Egy utolsó csókot leheltem a szájára, majd kivettem a díszkést a zsebéből amit tőlem kapott. -Egy pillanat, semmi több!-győzködtem magam. Majd megtettem. Éreztem, hogy a forró vérem kicsordul, éreztem, hogy ráborulok Bill élettelen testére. Mégegyszer érezhettem az illatát és láthattam az arcot amelyik boldoggá tette az életemet. Becsuktam a szemem. Utolsó gondolatom az volt:ÚJRA VELED LEHETEK ÉLETEM NAGY SZERELME...

                                                                     THE END