2. rész

A következő héten ki sem mozdultunk a házból, mert Bill nagyon féltett engem és nem akart sehova elengedni. Apuék vettek egy lakást LA-ben és ott maradnak a nyárra, mert hulla jól érzik magukat. Hát maradjanak…Tom és Lori szinte mindig mentek valahová. Mikor végre sikerült meggyőznöm Billt, hogy mi is menjünk el valahová szórakozni egy feltétellel egyezett bele: 2 securitys állatJ mindig legyen a 2 m-es körzetemben. OK! Mondtam, csak mozduljunk már valahova! A terv: este discoba megyünk. Lorival egész délután a ruhatárunkat guberáltuk, a fiúk meg elmentek próbálni. A bnőm tök happy volt és elmondta, hogy nagyon meglepődött, hogy összejöttünk Billel, de Tom és ő is örülnek nekünk. Mikor teljesen elkészültünk, lementünk a nappaliba és mondtuk a srácoknak, hogy indulhatunk. Bill jól végigmért és elmosolyodott. Átkarolta a derekamat és mentünk is. A fiúk egyik sötétített ablakos kocsija jött értünk. Nem tudtuk, melyik discoba megyünk, nem nagyon ismertük a terepet, ezért a fiúkra bíztuk a választást. Mikor kiléptünk az autóból egy csomó csaj állt a bejárat előtt és szokásuk szerint ordibáltak és sírtak. Nem akartam rájuk nézni, mert egy kicsit szégyelltem magam, ezért határozott mozdulatokkal elindultunk az ajtó felé. A srácok most nem álltak meg autogramot osztogatni. Bill még mindig a derekamat fogta és egyre közelebb húzott magához. Magamban elmosolyodtam, mert tudtam, hogy félt és ez jól esett. Mikor beléptünk a discoba eszméletlen látvány tárult elénk. Az erkélyek padlója üvegből volt a keverőpult pedig a tomboló tömeg felett lebegett. Állati hely volt! Tom és Lori azonnal bevetették magukat az emberek közé,  amire persze számítottunk is. A 2 Bud Spencerrel a nyomunkban elindultunk a fülkék felé és foglaltunk egyet. Beültünk a fotelekbe és rendeltünk 2 koktélt.. Egyszer csak Bill megkérdezte, nincs-e kedvem táncolni vele. Egy kicsit meglepődtem, mert múltkor még arról panaszkodott, hogy nem nevezhető a táncparkett ördögének. De hát ő tudja. Csatlakoztunk az ide-oda pattogó emberek közé és elkezdtünk „táncolni”. Bill nem is mozgott olyan rosszul Jókat nevettem rajta, mikor az izomagyú hapsikat próbálta utánozni. Valahogy az ő vékony testéhez, nem nagyon passzolt ez a „Buldog-mozgás”J. Már jó pár perce lötyögtünk, mikor felcsendül a kedvenc számunk, amire Lorival találtunk ki egy koreográfiát. Nem telt bele 5 másodpercbe és a bnőm ott termett mellettem. Elkezdtük a betanult mozdulatokat, amik őszintén szólva elég vadak voltak, de tojtunk rá. Tom és Bill kigúvadt szemekkel néztek minket, majd mikor vége lett a dalnak Bill félrehúzott.

-Azta Kate! Elképesztő szexisen táncoltatok! De ha így folytatod valaki felkap és elrabol tőlem!-vigyorgott haláli édesen Bill.

-Jaaaaaaaaaaaaj! Ne félts már ennyire! Tudod mit?! Gyere, menjünk haza! Tudom, hogy nem szereted annyira az ilyen helyeket. Én meg már eleget szórakoztam! Tom és Lori pedig majd jönnek!-Bill megfogta a kezemet és kifelé indultunk. Mikor haza értünk Bill szembe fordult velem és megcsókolt. Nem is vettem észre, hogy felértünk az egyik vendégszobába, csak amikor ledőltünk az ágyra. Bill a szemembe nézett én pedig kigomboltam az ingét. A hideg futkosott a hátamon, majd hirtelen elöntött a forróság. Azon az éjszakán nem csak a ruha hullott le rólam, hanem minden gátlás amit Bill közelében éreztem. Most már tudtam, hogy Bill az, aki mellett az lehetek, aki valóban vagyok, mert ő engem szeret és nem az álarcot ami elrejt…

Folyt. Köv.