2006. augusztus 14. reggel. Felébredek és az én szerelmem vékony karjai között találom magam.-Semmi baj…-nyugotam meg mikor megláttam, hogy Bill ott van mellettem. Felöltöztem, mert mennem kellett, de hagytam egy cetlit Billnek, hogy délután visszajövök. Iskolába kellett mennem, mert még volt 3 nap az évvégéig. Semmi kedvem nem volt ott hagyni őt, de muszáj volt. Elindultam az iskolába és végigszenvedtem a napot. Mikor kiléptem a suli kapuján Bill várt rám…

-Szia kicsim! Képzeld utazunk! Rómába megyünk, mert ott lesz fellépésünk és nagyon szeretném, hogy te is velünk gyere! Nem bírnám ki nélküled annyi ideig! Kéééérleeeek!-könyörögtt Bill és egy hatalmas puszit nyomott a homlokomra.

-Ha írsz nekem igazolást az iskolába akkor ezer örömmel. De még hátra van 2 témazáró…-nem lógtam túl sokat a suliból, de most az egyszer megtettem. Másnap beteget jelentettem és elmentem Billékkel Olaszba. Mikor felszálltunk a gépre Tom a szokásosan üdvözölt (3 puszi).

-Hé Anne, jó, hogy velünk jössz! Egyedül nem bírtam volna ezzel a hülyegyerekkel!-röhögött Tom, miközben Bill feltette a csomagunkat a polcra. Nagyon félek a repüléstől és Bill sem rajong túlságosan érte, úgyhogy megpróbáltuk egy kis zenével oldani a feszültséget. Mondjuk Tomon már nem volt nagyon mit oldaniJ Mivel marha korán keltünk én átaludtam a fél utat. Bill ébresztett egy puszival és mondta, hogy megérkeztünk. Mikor a busz elvitt minket a szállodához, egy csomó rajongó állt ott. Bill azt mondta, hogy a saját érdekemben, maradjak a buszban, majd a sofőr a hátsó kijáraton becsempész. Adott egy csókot és bevetette magát a fanok közé autogramot osztani. Én és Leo (a sofőr) elhajtottunk és megkerültük a szállodát. Ott már egy szobapincér várt rám és megmutatta, hogy merre menjek. Fent a szobánkban Bill már kipakolta a cuccainkat és Tommal  valamin nagyon vitatkoztak, de mikor Bill meglátta, hogy megjöttem abbahagyták. Délután a 4 srác lement a próbaterembe gyakorolni, én meg elhatároztam, hogy  kihasználom az időt és készülök az elmaradt tz-kre. Fél óra sem telt és valaki kopogtatott az ajtón, kinyitottam és 3 lány állt ott.

-Ó, helló! Bocsi, biztos rossz szobába kopogtunk be… Nem tudod, merre vannak a Tokio Hoteles fiúk?-kérdezte az egyik kiscsaj. Elég őrült kinézetük volt, már télleg fanatikus rajongók voltak. Bill régebben azt mondta, hogy hajtsam el az ilyeneket, mert mindig letámadják őket, hát ezt is tettem. Megmondtam, hogy fogalmam sincs, hogy hol lehetnek. Egy óra múlva Bill is hazaért tök izzadtan, ahogy koncik és próba után szokott.

-Hú, hát ez jól esett! Mit szólnál, ha miután lezuhanyoztam, elmennénk egy kis városnézésre!

-Benne vagyok!-és egy csók kíséretében átöleltem Billt, aki tényleg csurom vizes volt. Míg ő tusolt, én rendbe szedtem magam és már indultunk is. Nagyon szép környéket fogtunk ki. Minden tele volt szökőkutakkal  és szobrokkal. Mikor hazaértünk már este volt, kb olyan 10 óra. Bill nagyon elfáradt és én sem voltam valami élénk, úgyhogy lefeküdtünk aludni. Reggelinél az étteremben nagyon nézett engem egy srác és ezt Bill is észrevette. Mondtam, hogy ne csináljon semmit, mert leszarom, azt a pasit. Mikor viszont Billék elmentek próbálni, leszólított a fiú

-Helló! Mi a neved? Tetszel nekem!-úristen! Ekkora lúzer dumát még életemben nem hallottam!

-Nincs kedvem cseverészni! Hagyj kérlek!-és igyekeztem felmenni a szobámba, de követett.

-Az a pasi a barátod? Elég gáz ahogy kinéz…Te ennél jobbat érdemelnél! Egy ilyen dögös kis pipi…-

Nem hagytam hogy befejezze, mert egy hatalmas pofont adtam neki és beviharzottam a szobába. Hogy egyes emberek milyen parasztok tudnak lenni-gondoltam. Olyan 11 óra körül Tom vágódott be a szobába és Bill műsorfüzetét kereste. Odaadtam neki és mondta, hogy fél óra múlva jönnek, csak még megdumálnak valamit.

Mikor Bill  megérkezett elmeséltem neki, hogy mit művelt az az őrült. Mondtam, hogy leszarom és nem érdekel, miket zagyvál össze-vissza. A 4 srác lement vacsorázni én fent maradtam, mert nem éreztem magam valami jól. Kopogtattak, mentem ajtót nyitni. Az az őrült pasi ott állt  egy borítékkal a kezében. Ne mondott semmit csak a kezembe nyomta és elment. Leültem az ágyra, de nem mertem kinyitni, mert tudtam, hogy nem fog tetszeni a tartalma. De mégis megtettem… 3 fotó volt benne Billről és egy lányról amint csókolóznak. Megnéztem a hátulján a dátumot és eleredtek a könnyeim. Ma délelőtt készültek a képek, valószínűleg a próbán. Nem bírtam tovább és a fotókat az ágyon hagyva elrohantam. Csak sírtam és sírtam és folyton a miérteket ismételgettem magamban. Hogy tehetett velem ilyet 3 év után? Hogyan?! Eközben Bill felért a szobába és engem szólítgatott. Mikor látta, hogy nem vagyok otthon észrevette a képeket az ágyon. Az egyik még könnyes is volt. Bill kiejtette a kezéből a képeket.

-Úristen!!! Tom Tom, gyere, meg kell keresnünk Anne-t! Azt a buzi rajongót aki nekem esett délelőtt, valaki lefényképezte és odaadta szegénynek! Istenem, mit hisz most?! Hová mehetett?-rohant Bill és Tom is.

-Váljunk ketté! Úgy talán gyorsabban megtaláljuk.- miközben Bill és Tom engem keresett eleredt az eső. De nem sima eső, hanem jégeső és vihar tombolt. Rajtam meg egy szál trikó és egy szoknya volt. Azt hittem megfagyok, de csak futottam és futottam, mert túl nagy volt a kín ahhoz, hogy megálljak. Végül nem bírtam tovább és megálltam. Egy nagy tér közepén voltam és a hely tök kihalt volt. Sötét, csend, eső, és a bennem tomboló düh és csalódottság. Egyedül voltam, teljesen egyedül. Összekuporodtam és leültem egy szobor tövébe. Ott zokogtam, de a könnyeim elvesztek az esőcseppek között. A fejem is kezdett fájni és a jégdarabok is egyre keményebben ütődtek hozzám. Mikor már azt hittem tényleg meghalok, Bill felemelt és rám terítette a kabátját. Már vérzett a karom, a sok jégdarabtól és már annyi erőm sem volt, hogy magyarázatot követeljek Billtől a történtekre. De valami azt súgta, hogy szeret s az egész csak félreértés. Mert hogy lenne képes valaki ilyen időben átszelni Rómát egy lányért, ha nem szeretni??? Tudtam, hogy szeret és hogy nem direkt csókolta meg azt a lányt. Több dologra nem emlékszek arról az estéről. Mikor reggel felébredtem, Bill nem feküdt mellettem,de Tom ott ült az ágy mellett.

-Jól vagy?-kérdezte.

-Fogjuk rá…-mondtam, de iszonyúan szúrt a torkom és elkezdtem köhögni. Szörnyen megfáztam és nagyon fájt a fejem.

-Hm… Tudod, hogy teljesen felesleges volt ez az egész?! Még soha nem láttam ennyire depressziósnak Billt! Az a csaj egyszerűen rávetette magát, az a buzi fotós meg pont azt a pillanatot kapta el! Bill azt hitte, hogy te vagy az, de mikor meglátta, hogy nem azonnal ellökte azt a libát! Térj már észhez! A bátyám fülig szerlmes beléd, te meg azt hiszed, hogy megcsalna?! Tudom, hogy elég félreérthető volt, de gondolj az eddigi 3 évetekre! Mintha nem is ismernéd! Még soha, érted, soha nem láttam ilyennek Billt! Mióta veled van, mindig mosolyog, sőt egyfolytában rólad beszél a próbákon is! Szerinted elhívott volna ide, ha át akarna verni? Gondolkodj el ezen! És gyógyulj meg minél hamarabb!-és Tom kiviharzott a szobából. Könnyek szöktek a szemembe és a fejembe nyilalló fájdalomtól kis híján felordítottam. Becsuktam a szemem és valaki átölelt. Bill vett a karjaiba és csókolt meg. Látta, hogy nagyon rosszul nézek ki ezért, hívatott egy orvost, aki megállapította, hogy tüdőgyulladásom van. Beutaltak a kórházba. Mikor kinyitottam a szemem, egy kórteremben feküdtem és nyomatták belém az infúziót. Bill az ágyam mellett ült és a hasamra hajtotta a fejét. Aludt… Ránéztem az órára hajnali 3 volt. Ekkor jutott csak eszembe: Billéknek tegnap lett volna a fellépésük, de lefújta és itt maradt velem! Istenem! Én nem vagyok normális! Hogy is gondoltam, hogy ez a imádni való srác, az én életem szerelme átverne?!-gondoltam magamban és elkezdtem simogatni Bill arcát. Ő felébredt, megfogta a kezemet és megpuszilta. Rám mosolygott és onnantól kezdve tudtam, hogy soha nem fogunk szétválni, mert Billnél jobban senki sem szerethet engem!

                                                  Fin